Oláh Éva professzor asszony 1968-ban fejezte be egyetemi tanulmányait a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, ahol „Sub auspiciis rei publicae popularis” kitüntetéssel avatták orvosdoktorrá.
Ugyanebben az évben nyert kinevezést a Gyermekklinikára, ahol azóta is megszakítás nélkül dolgozott. 1972-ben csecsemő- és gyermekgyógyászatból, 1980-ban humángenetikából szerzett szakorvosi képesítést. Tudományos alkotó munkája elsősorban az utóbbihoz kötődött, ezen belül a daganatkutatás, az onkogenetika irányába haladt, amelyre alapozva alapította meg 1973-ban a klinikai genetikai laboratóriumot.
Emberi kvalitásai, tudása és eredményei alapján 1992-ben egyetemi tanárrá és a Gyermekklinika igazgatójává nevezték ki. Tizenöt éven keresztül, 2007-ig irányította a klinika oktató-, kutató- és betegellátó munkáját. Ezt követően a Klinikai Genetikai Központ szakmai igazgatójaként végezte tevékenységét egészen 70 éves koráig.
E két hatalmas terület, a csecsemő- és gyermekgyógyászat, valamint a klinikai genetika művelése párhuzamosan haladt egész életútján át. Mind a kandidátusi tudományos értekezése, mind az orvostudomány doktora címért alkotott műve a vérképzőszervi betegségek kromoszóma rendellenességeinek jelentőségével foglalkozott.
Számos hosszabb külföldi tanulmányúton gazdagította a nemzetközi tudományt, többek között Dániában, az Amerikai Egyesült Államokban és Hollandiában épített ki szakmai és baráti kapcsolatokat. Ennek eredményeként a hagyományos sejtgenetikai vizsgálatokat korszerű módszerekkel egészítette ki. Munkájának gyümölcsét nem csupán Ő, hanem munkatársai is élvezték: gondoskodó, segítőkész irányítóként, közeli kollégái tudományos minősítéseket, díjakat, nemzetközi konferencia részvételeket, ösztöndíjakat és megbecsülést kaptak tőle.
Mint oktató, kiemelkedik a Debreceni Egyetem tanárai közül. Különös gondot fordított a fiatalságra. Számos tankönyvet írt a gyermekgyógyászat és a klinikai genetika területén. Aktívan szervezte a graduális és a posztgraduális képzéseket, a Tudományos Diákkör meghatározó vezető egyénisége volt, irányításával számos díjazott pályamunka és előadás készült. Hallgatói Pro Scientia Érmet kaptak, vezetésével kandidátusi és PhD-értekezések születtek.
Klinikai munkájában a nagy elődök hagyományait folytatta, ezáltal a Gyermekklinika, mint régiónk vezető fekvőbeteg ellátó intézménye, folyamatosan fejlődött.
Közéleti tevékenysége kimagasló: elnöke volt a Magyar Gyermekorvosok Társaságának, a Magyar Humángenetika Társaságnak, aktív részese volt számos európai gyermekgyógyászati és humángenetikai társaságnak, a világ minden pontján képviselte a magyar és az európai gyermekorvosokat, számos tanulmányt készített az európai gyermekellátásról, melynek eredményeit európai és világkongresszusokon ismertette. A magyar gyermekgyógyászat utazó nagykövete volt. Kitüntetései és elismerései méltatták életútját, melyek közül legbüszkébb a hallgatók által öt alkalommal adományozott „Év Oktatója” címre volt. 2003-ban lett az Általános Orvostudományi Kar Kiváló Oktatója, majd 2004-ben vette át a Went István Emlékérmet a kísérletes orvostudomány területén elért magas szintű tudományos eredményei elismeréseként.
Egyetemi, városi és országos kitüntetései közül a Schöpf-Merei Emlékérem, a Pro Urbe Díj, a Semmelweis Díj, és a „Berettyóújfalu Díszpolgára” kitüntető cím is jelzi, hogy hatalmas szorgalommal nemzetközi értelemben is kiváló eredményeket ért el.
Kimeríthetetlen energiáját példázza, hogy nyugdíjba vonulása után Professor Emeritaként 70 éves korától is aktívan részt vett az egyetem életében. A Professzori Klub elnökeként nagymértékben hozzájárult egyetemünk kulturális életéhez, odafigyelt idősebb professzor társaira is, rendszeres tudományos és kulturális események központjává vált a Professzori Klub.
Mind szűkebb otthonában a Debreceni Egyetem Gyermekklinikáján, mind pedig az egész egyetemen, sőt az egész magyar gyermekgyógyász közösségben, a tudományos életben nagy űrt hagy maga után. Hálával és tisztelettel búcsúznak a magyar és nemzetközi gyermekgyógyászat jeles képviselőjétől a munkatársak, a tanítványok, a barátok és az általa gyógyított kis betegek is. Köszönet illeti iskolateremtő munkáját, a maga mögött hagyott kiemelkedően gazdag és színes életpályát, amely útmutatóként szolgál a jövő nemzedékei számára is.
Oláh Éva professzor asszonyt a Debreceni Egyetem, az Általános Orvostudományi Kar és a Klinikai Központ saját halottjának tekinti.
Általános Orvostudományi Kar