- Karunk tavaly ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját. A TTK 1949-es alapítását követően a képzési program gerincét még a tanárszakok jelentették. A kar mára a kutatás, a fejlesztés és az innováció egyik regionális központjává fejlődött. A világszínvonalú kutatómunkára épülő természettudományos tudásbázis teszi lehetővé a minőségi szakemberképzést. Éppen ezért a tudományos kiválóság lett a vezérfonal a jubileumi eseménysorozat megszervezésénél – hangsúlyozta Kun Ferenc dékán a csütörtöki előadás előtti köszöntőjében.

Hajdu Lajos, a TTK Matematikai Intézet igazgatója felvezetőjében bemutatta Lovász László életútját kiemelve többek között, hogy három egymást követő évben lett aranyérmes a Matematikai Diákolimpián, 22 évesen kandidátusi, majd 29 évesen akadémiai doktori címet szerzett, és 31 évesen lett akadémikus. Pályafutása során 9 könyvet és mintegy 600 publikációt írt, több mint 60 ezer hivatkozása van, számos fontos tételt bizonyított, eredményt igazolt. Az igazgató felidézte, hogy Lovász László az elmúlt években több alkalommal is részt vett az intézet szakmai tanácskozásain.

A neves matematikus egy anekdotájával kezdte Hogyan bolyongjunk véletlenül című, a diszkrét matematika, a kombinatorika és a gráfelmélet témáit felsorakoztató előadását. A történet szerint Pólya György egy parkban bolyongva véletlenszerűen mindig ugyanahhoz a padhoz jutott vissza, így adódott a kérdés, hogy mennyi időbe telik mindig visszatérni a padhoz.

 

Lovász László bemutatta, hogy ugyanezzel a problémával találkozhatunk egy városnézés alkalmával, amikor a nevezetességek között bolyongunk, és idetartozik a pénzfeldobás, a kártyakeverés, vagy éppen a fizikai rendszerek állapotváltozásait leíró Ising-modell is, valamint a keresési algoritmus. A matematikus ismertette a kompex test térfogatának számításához kapcsolódó megoldások fejlődését, illetve a nagyon nagy hálózatokhoz kapcsolódó gráfelméleti kérdéseket.

Sajtóiroda - TPL