A Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem 1912-es alapítását követően nagyszabású építkezések kezdődtek a Nagyerdőn. A klinikatelep felvételi épülete készült el először, ezt 1918-ban avatták fel. A következő évtizedekben sorra adták át az újabb és újabb klinikákat, a természettudományi intézetek épületeit, a tanári villákat, 1932-ben pedig felavatták az egyetem emblematikus Főépületét is. A munkálatokat maga a tervező, Korb Flóris irányította, aki gyakran dolgozott együtt Róth Miksa híres üvegfestő- és mozaikművésszel (többek között a Zeneakadémia, a Királyi Bérpalota és Klotild-paloták építése során).

A debreceni építkezések két évtizede alatt Róth Miksa nem csupán üvegfestőként, hanem – mai szóval – belsőépítészként is dolgozott. Egyebek mellett ő tervezte az elpusztult Tisza István-emlékfalat és az épületek díszítőfestését is. Róth alkotása a Debreceni Egyetem Díszudvarának kupolája, valamint az Aula öt hatalmas, 20 négyzetméteres üvegfestménye is, amelyeken a Református Kollégium történeti kapcsolatait örökítette meg. Az üvegablakok egy 1944 szeptemberi bombázás légnyomásától megsemmisültek, de korabeli fotók és a Róth Miksa Emlékház eredeti tervei alapján az egyetem alapításának 100. évfordulójára, 2012-re rekonstruálták őket. 

A legnevesebb magyar üvegfestő az egyetemi építkezések idején elsősorban a Főépületben dolgozott és kevés olyan alkotása ismert, ami a klinikatelepen készült. Annyi bizonyos, hogy ő festette az egykori egyetemi ravatalozó – a mai Klinikai Klub, korábbi Klinika Mozi – ablakait, ám ezek sorsáról nincsenek feljegyzések, vélhetően az Aula ablakaihoz hasonlóan a II. világháború alatt mentek tönkre.

Sokáig úgy tűnt, hogy a Klinikai Központban egyetlen Róth Miksa-alkotás sem maradt fenn, a régi I. Sebészet épületének alagsorában ugyanis évtizedekig rejtve volt az a három üvegablak, amelyeknek 2017-ben először a szépségére, majd a jelentőségére is felfigyeltek. A festett ablakok a pinceszinten voltak, az üvegeket csak a légaknából beszivárgó fény világította meg. Kevesen láthatták és valójában senki sem tudta, hogy ki készítette őket, mikor és hogyan kerültek oda.

Szekanecz Zoltán, az Általános Orvostudományi Kar Reumatológiai Tanszékének vezetője kezdeményezte az ablakok történetének felkutatását és áthelyezésüket egy olyan helyre, ahol a betegek és a látogatók is gyönyörködhetnek bennük. Fényi Tibor, a Róth Miksa Emlékház igazgatója és Veress Dániel művészettörténész derítették ki, hogy az ablakok Róth Miksa műhelyéből származnak és valószínűleg az eredetileg belgyógyászati és sebészeti klinikának szánt épület 1923-as építésekor készültek.

Lehetséges, hogy a művész több klinikának is festhetett üvegeket, ám ezek jelenleg nem ismertek, így az sem zárható ki, hogy Róth Miksa klinikatelepi munkái közül az utolsó épségben maradt alkotásokra figyeltek fel az egykori I. Sebészet pincéjében.

Az épületben most az orvoskar Reumatológiai Tanszéke, valamint az Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Klinika működik. A helyiség, ahol megtalálták az ablakokat, valamikor a klinika ravatalozója lehetett, amelyet egyszerre tettek díszesebbé és – a külső tekintetek útjába állva – diszkrétebbé. Róth szerzőségét tovább erősítik emlékiratai, amelyekben szerepel, hogy a klinikatelep területén ravatalozókhoz készített ablakokat.

A művész alkotásait nemrég kiemelték az eredeti helyükről, felújították és az épület földszinti folyosóján helyezték el, így a jövőben bárki megcsodálhatja azokat. A szecessziós üvegablakok ünnepélyes újraavatása szeptember 16-án, hétfőn 15 órától lesz a Reumatológia Tanszéken.

Sajtóiroda-MM