A madarak után a gerincesek egy másik csoportját, ezúttal a kétéltűeket vették górcső alá a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszékének kutatói.

- A Földön élő mintegy 50 ezer gerinces faj közül több mint 8000 tartozik a kétéltűek osztályába. Mivel ezek rendkívül érzékenyek a környezeti tényezőkre – a legnépesebb rendjüket alkotó békák például jellemzően a csapadékos, hegyvidéki térségekben élnek a legnagyobb számban –, így kiváló indikátorcsoportot képeznek. Éppen ezért a hozzájuk kapcsolódó kutatásoknak nemcsak evolúciós állattani, de természet- és élőhelyvédelmi szempontból is nagy jelentőségük van – mondta el a hirek.unideb.hu-nak Székely Tamás, a Debreceni Egyetem neves etológusa, aki Élvonal-kutatócsoportjával a partimadarak párválasztási és utódgondozási sajátosságait vizsgálja, egy OTKA-pályázat keretében pedig a gerincesek szaporodási viselkedése és felnőttkori ivararánya közötti összefüggéseket elemzi.

A mostani kutatásban az Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék szakemberei a világ több mint 1000 békafajának szaporodási és utódgondozási jellemzőit összegezték egy új adatbázisban.

- A korábbi eredményeknél nem volt ilyen komplex módon rendszerezve és lekövetve az utódgondozás menete. Mi három változót hoztunk létre a gondozás hossza, az utódvédelem, valamint a táplálás számszerűsítésére, és azt vizsgáltuk, hogy ezek miként viszonyulnak a peteszámhoz, a petemérethez, a peték lerakásának helyéhez – sorolta Vági Balázs tudományos munkatárs, a cikk első szerzője.

A kutatók számára már ezelőtt is ismert volt, hogy a gondozó fajok nagyobb, de kevesebb petét raknak, mint az utódaikkal nem foglalkozó társaik, azonban a kétéltűek esetében a peterakás helyszínének is nagy jelentősége van.

- Egyértelműen kiderült, hogy a szárazföldi petézés szoros kapcsolatban áll az utódgondozással. Hosszabb ideig gondozzák és erőteljesebben védik az utódaikat azok a békák, amelyek a szárazföldi környezetben szaporodnak. Ráadásul a peteszám tovább csökken, ha a békák táplálják is az utódokat, hiszen a táplálék-utánpótlás révén egy-egy egyednek nagyobb esélye van a túlélésre. Ezek alapján megállapítottuk, hogy ha egy faj esetében nagyobb hangsúlyt kap a gondozás, akkor az képessé válik kedvezőtlen élőhelyek meghódítására, ez pedig létfontosságú lehetett a kétéltűek esetében, akik első gerincesként alkalmazkodtak a szárazföldi életmódhoz – fejtette ki Vági Balázs.

A hároméves kutatás eredményeit a biológiai tudományok egyik vezető lapjának számító Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban publikálták.

Sajtóiroda - TPL