Korponay Béla a Szabolcs-Szatmár megyei Nábrád szülötte. Itt járt elemi iskolába, majd középiskolai tanulmányait a Sárospataki Református Gimnáziumban végezte. 1947-ben vették fel a Kossuth Lajos Tudományegyetem angol-magyar szakára. Mivel 1949-ben a nyugati nyelvek oktatását Debrecenben több évre felfüggesztették, orosz-magyar szakon szerzett diplomát. Végzés után orosz nyelvet tanított Salgótarjánban (1951-52), majd ezt követően visszatért Debrecenbe, és a KLTE Orosz Intézetében (1952-54), valamint később az egyetem Modern Nyelvek Tanszékén (1954-57) tanított. Félbe maradt angol szakos tanulmányait 1956-ban fejezhette be. 1957-ben lektori állást kapott a KLTE Angol Tanszékén. Egyetemi doktori fokozatát 1963-ban szerezte meg, és ugyanebben az évben adjunktussá nevezték ki. Kandidátusi értekezését 1974-ben védte meg, és ennek eredményeként 1975-ben docensi kinevezést kapott. Akadémiai doktori címét 1992-ben szerezte meg, és 1993-ban egyetemi tanárrá nevezték ki.

A KLTE Angol Nyelvészeti Tanszékének alapítója, vezetője volt 1991 és 1995 között. Irányításával létrejött a tanszék új doktori programja, amelynek nyugdíjazásáig vezetője volt. Egyik alapítója volt a Miskolci Egyetem angol szakos képzésének és első vezetője az ottani Angol Nyelvészeti Tanszéknek (1992-96). 1997-ben 45 éves kiemelkedő tudományos és oktatói munkásságának elismeréseként a KLTE professor emeritusává választották. Ebben a minőségében 2009-ig nyelvészeti szemináriumokat is vezetett. 2002-ben Országh László-díjban részesült.

A Debreceni Nyári Egyetemen több évig titkári teendőket látott el. Ezen kívül sportemberként – fiatalabb éveiben ismert teniszjátékos volt – társadalmi munkában az egyetemi sportklub, a DEAC elnöke volt hosszabb ideig.

Az esetgrammatika és a kognitív nyelvészet nemzetközi hírű, széles körben idézett szakértője volt. Gazdag tudományos munkásságát négy monográfia, szerkesztőként, vagy társszerkesztőként jegyzett hét tanulmánykötet, öt tankönyv, illetve szöveggyűjtemény szerzősége, illetve társszerzősége, valamint számos referált folyóiratcikk, illetve konferenciakötetben megjelent tanulmány fémjelzi.

Tagja és támogatója volt a Societas Linguistica Europaea társaságnak, amelynek a konferenciáin rendszeresen tartott előadásokat (Budapest, Athén, Ohrid, Freiburg, Várna, Firenze, Leiden, Klagenfurt). Az 1960-as évek végétől rendszeresen részt vett a lengyel-magyar kontrasztív nyelvészet poznańi konferenciáin, a szakmai-tudományos rendezvénysorozat egyik kezdeményezőjeként.

Korponay professzor kimagasló eredményességgel végezte a tehetséggondozást: a szó szűkebb és tágabb értelmében is megteremtette a saját nyelvészeti iskoláját. Számos kollégájával állt szoros szakmai kapcsolatban (mint szakdolgozati témavezető, TDK-konzulens, „kisdoktori” témavezető, PhD-disszertációs témavezető), akárcsak azokkal az ország különböző egyetemein, főiskoláin dolgozó nyelvészekkel, akik tanítványai voltak. Közvetlen környezetében és szerte az országban számos angol nyelvész tőle kapta az inspiráló szakmai indíttatást és elméleti alapozást. 55 szakdolgozója, tizenegy TDK-s témavezetettje, tíz kisdoktori, valamint hat PhD-fokozatot szerzett tanítványa közül sokan ma is felsőoktatási intézményekben oktatnak és kutatnak.

Korponay Béla volt az Anglisztikai Napok atyja. Az 1980-as években három alkalommal szervezte meg az országos rendezvényt. Áldozatos és lelkes szervezőmunkájának köszönhetően a hazai angol nyelvészek felismerték az olyan jellegű országos fórumok megrendezésének a fontosságát, amelyeken az elméleti és alkalmazott nyelvészeti irányzatok képviselői kölcsönösen hasznos, termékeny dialógust folytathatnak az angol nyelvről. Az első három nagy sikerű debreceni konferenciát követően Budapesten, Szegeden és Egerben is megrendezték az Anglisztikai Napokat. Ez a rendezvény a későbbiekben integrálódott az ugyancsak kétévenként szervezett HUSSE-konferenciák sorozatába.

Korponay professzor kiemelkedően eredményes és tartalmas életutat járt be. Nemzetközileg ismert és elismert tudós volt, aki lenyűgözően szuggesztív módon tudott hatni tanítványaira; igazi, kivételes iskolateremtő személyiség volt a szó szoros és legtágabb értelmében egyaránt. Az angol nyelvvel és irodalommal foglalkozó kutatók, a felsőoktatásban és a közoktatásban dolgozó angoltanárok generációinak nyújtott meghatározó inspirációt, folyamatos, önzetlen támogatást. Páratlan empátiája, segítőkészsége, közvetlensége, megkérdőjelezhetetlen szakmai tudása és elkötelezettsége mindig példaképül szolgált és szolgál tanítványai és kollégái számára.

Életművének, emberségének, kedves lényének emlékét tisztelettel és szeretettel örökre megőrizzük. Nyugodjék békében!

Sajtóiroda

Dokumentumok: 

Gyászjelentés