Az élőlények változó környezethez és a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodásban fontos szerepe van terjedőképességüknek. A szakemberek régóta gyanítják, hogy a vonuló madarak élőlényeket szállítanak magukkal. Mára tudjuk, hogy a madarak az emberre is veszélyt jelentő vírusokat is terjeszthetnek, de szerepüket a közelmúltig alulbecsülték.

- Sokáig azt hitték, hogy a folyamatban a lábukra tapadt sár vagy a tollazatukhoz ragadt magvak játszanak szerepet. Ám úgy tűnik, hogy az általuk elfogyasztott szaporítóképletek életképesen juthatnak át a tápcsatornájukon – magyarázza Molnár V. Attila, a Természettudományi és Technológiai Kar Növénytani Tanszékének egyetemi tanára.

A tanszék kutatói (Lovas-Kiss Ádám, Vizi Balázs, Vincze Orsolya, Molnár V. Attila) tőkés récéktől származó ürülékmintákat gyűjtöttek, amelyekből összesen 21 növényfaj magjait azonosították, közülük 8 faj szaporítóképletei ki is csíráztak. Ilyen volt a vízi rucaöröm nevű haraszt is, amely a világon az első bizonyíték arra, hogy a páfrányok is képesek a madarak bélcsatornáján keresztül terjedni.

- Kiemelendő, hogy a vízimadarak nem csak vízben élő, hanem szárazföldi fajokat is terjesztenek, és számos olyan fajnak biztosítanak hosszú távú terjedési lehetőséget, amelyek kisebb távolságokra például széllel vagy vízfolyásokkal terjednek. Mivel a magvak 1–2 napot is a madarak szervezetében töltenek, így ezalatt akár ezer kilométernél is nagyobb távolságra juthatnak – hangsúlyozza Molnár V. Attila.

Ennek komoly gazdasági vetülete is van: az emberiség által idegen földrészekre behurcolt idegenhonos fajok óriási gazdasági károkat (pl. terméskiesést, pollenallergiát) okoznak. A rucaöröm páfrányt például az óvilágból hurcolta be az ember Amerikába, vagy a parlagfüvet Amerikából Európába. Ha e növények átjutottak az óceánon, onnan további terjedésüket már jelentősen segíthetik különböző madarak.

A cikk a Journal of Ecology honlapján elérhető.

Sajtóiroda