Beck Mihály 1929. november 14-én született Szőregen. Kutatásait a Szegedi Tudományegyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékén működő MTA Reakciókinetikai Tanszéki Kutatócsoportban kezdte Szabó Zoltán professzor irányításával a reakciókinetika és a koordinációs kémia területén.
1957-ben egyetemi doktori címet szerzett. Ugyanebben az évben megszerezte a kémiai tudományok kandidátusa fokozatot is, 1963-ban pedig a kémiai tudomány doktora lett. 1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1979-ben pedig rendes tagjává választották. 1965-ben a József Attila Tudományegyetemen lett címzetes egyetemi tanár. 1968-ban nevezték ki a Kossuth Lajos Tudományegyetem Fizikai Kémiai Tanszékének professzorává – a tanszéket 1990-ig vezette.

Oktató és kutató munkája Debrecenben teljesedett ki. Több módszert is kidolgozott komplex vegyületek egyensúlyi állandójának meghatározására, és felderítette a rendhagyó koncentráció-eloszlások kémiai okait. Kimutatta a fémkomplexek meghatározó szerepét a prebiotikus kémiai fejlődésben. Jelentős felismerése volt a nagy amplitúdójú pH-oszcilláció jelensége. Behatóan tanulmányozta a kémiai átalakulások mikrohullámú aktiválását. Szerves vegyületek elektromos kisülések hatására bekövetkező átalakításával (köztük a szenesedés folyamatával) és a fullerének szintézisével is foglalkozott.

Tudósi pályája során mindvégig az újat, a tudományosan érdekeset, a műszakilag hasznosat kutatta. Így vált a komplexkémiai kutatások nemzetközileg legismertebb hazai képviselőjévé. A komplexképződés egyensúlyi és számítási módszereiről írott Komplex egyensúlyok kémiája c. könyve, majd annak angol és orosz nyelvű kiadása generációk számára nyújtott és nyújt ma is bevezetést és eligazítást e kérdésekben. Kezdeményezte azokat a homogén katalitikus vizsgálatokat, melyek az addig lehetetlennek tartott vizes közegű fémorganikus kémia és katalízis kialakulásához vezettek. Az elsők között kezdett az ún. egzotikus reakciókinetikai jelenségek kutatásába, és nevelt maga körül egy olyan kémikus generációt, akik közül ma már többen e terület nemzetközileg elismert művelői.
Valódi iskolateremtő egyéniség volt, számos munkatársa kapott egyetemi tanári kinevezést, közülük ketten ma az MTA rendes tagjai. A nemzetközi kapcsolatoknak már akkor igen jelentős szerepet tulajdonított, amikor az ilyen kapcsolatok kialakítása és fenntartása nem volt kézenfekvő és egyszerű. Nemzetközi konferenciákat szervezett, rendszeresen hívott és nyert meg kiemelkedő külföldi tudósokat arra, hogy hazánkba látogassanak. E kapcsolatokat kihasználva segítette munkatársait, hogy rövidebb-hosszabb tanulmányutakat tehessenek a világ vezető laboratóriumaiban. Jómaga 1981-ben vendégprofesszor volt a Leeds-i Egyetemen, 1983/84-ben pedig a Princeton, majd a Georgetown University-n Fulbrigth-ösztöndíjas vendégprofesszorként dolgozott.

1999-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem Professor Emeritusa lett. Egyetemi munkája mellett ekkortól az MTA Kémiai Kutatóközpont tudományos tanácsadójaként is tevékenykedett.
A szakterület legrangosabb hazai és nemzetközi folyóirataiban megjelent több mint 250 tudományos közlemény szerzője vagy társszerzője, társfeltalálója 23 megadott szabada­lomnak. Nevéhez fűződik a napsugárzás ultraibolya komponensének mennyiségi jellemzésére szolgáló egyszerű kémiai dózismérők (Suntest, Sunstop) megalkotása. Munkatársaival eljárást dolgozott ki a környezetkárosító nitrogén-oxidok megkötésére. Hat könyv szerzője, számos másiknak társszerzője vagy szerkesztője, ill. fordítója vagy lektora. Tudományos ismeretterjesztő, ill. publicisztikai munkássága közel 140 cikket és 42 könyvismertetést ölel fel. A Tudomány – áltudomány és a Parajelenségek és para­tudományok c. könyveivel, továbbá számos cikkével és előadásával az áltudományok elleni harc kiemelkedő hazai alakjává vált. Szaktudományos és tudományos publicisztikai dolgozatai mellett külön is kiemelendők a tudománytörténeti (amilyen pl. Than Károly élete és munkássága c. könyve is) és a kutatás alapvető filozófiai és módszertani kérdéseivel foglalkozó írásai. 

Széles körű oktató-kutató munkája mellett kiterjedt tudományszervezői munkát is végzett mind a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, mind pedig az MTA-n. 1972–1975 között a TTK dékánhelyetteseként tevékenykedett. 1982–1989 között az egyetem rektor­helyettese, eközben 1987-ben az egyetem megbízott rektora is volt. 1976–1985 között az MTA Kémiai Tudományok Osztálya elnöki teendőit látta el. Az MTA köztestületi reformja során kezdeményező szerepet vállalt a rehabilitációs folyamatban, javasolta az Akadémiai külső tagja cím bevezetését. 1989–1994 között ellátta az MTA Tudományetikai Bizottságnak elnöki teendőit. 1965–1979 és 1981–1985 között különböző tisztségeket töltött be az International Union of Pure and Applied Chemistry-ben (IUPAC). Számos tudományos szakfolyóirat munkájában vett részt, így többek között a Kémiai Közlemények főszerkesztője (1976–1985) és a Scientometrics alapító szerkesztő bizottsági tagja volt (1978–1985).
Tagjává választotta a Finn Tudományos Akadémia (1984) és a Mediterrán Tudományos Akadémia (1988) is. 1999-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem, 2006-ban pedig a Szegedi Tudományegyetem Doctor Honoris Causa címmel tisztelte meg.

Oktató-nevelő és tudósi munkáját számos díj és kitüntetés fémjelezte, melyek közül külön is kiemelendő az Állami Díj (1985), a Szent-Györgyi Albert-díj (1992), a Polányi Mihály-díj (1995), az Arany János Közalapítvány Nagydíja (1999) és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004).
Kutatási eredményeit, iskolateremtő munkásságát, az Akadémia érdekében végzett ki­emelkedő tevékenységét az MTA a 2016. évi Akadémiai Aranyérem odaítélésével ismerte el. Egyetemi tanári és tudósi pályafutása során Beck Mihály tanítványok, pályatársak és munkatársak nagy számának elismerését, megbecsülését és szeretetét vívta ki. Emberi és tudósi nagysága mellett köszönhette ezt közvetlenségének, széles körű érdeklődésének, a természettudomány körét messze meghaladó műveltségének, játékos szellemének. Írásaiban és előadásaiban példát adott a magyar nyelv tudományosan pontos, kifejező, szakszerű használatára és minden lehetőséget megragadott, hogy olvasóit és hallgatóságát a szép és igényes magyar írásra és beszédre buzdítsa. Felismerte, értette és művelte a humort, egyrészt mint a tudomány népszerűsítésének eszközét (idézhetjük a Humor a tudományban című könyvét), másrészt azért, mert maga is nagy élvezetet talált benne. A legendás professzorok körének igazi színes egyénisége volt.

Emlékét szeretett családjának négy generációja, tanítványai, munkatársai megőrzik, szeretettel és tisztelettel ápolják.
Beck Mihály hamvasztás utáni búcsúztatása 2017.augusztus 31-én 14 órakor lesz a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben.